Pikto-Color Érd, Velencei út 19 - 21. | 0623-363-035
    Home / Bemutatkozás

    Bemutatkozás

    Kedves Vásárlónk! Érd egyik főútján a Velencei út 19. szám alatt található Családi vállalkozásunk.

    A több mint 200 m2 üzletünkben mindent megtalál, ami egy lakásfelújításhoz építkezéshez , vagy csak a kertben található kerti bútorok felújításához szükséges. Árukészleteinket 1500 m2 fűthető raktárban télen nyáron a megfelelő körülmények között tároljuk.Termékeink nagy részét közvetlenül a gyártóktól szerezzük be, így biztosítva vevőink felé a kifogástalan minőséget. Vevőink városunk, és a környező települések szakembereiből, vállalkozásaiból és a lakosságából tevődik össze.

    A számítógépes színkeverésnek köszönhetően több százezer árnyalatból lehet választani:

    • Falfestékeket, Zománc festékeket, illetve házának külső színeit. De hogy ne tudja összezavarni a bőség zavara, az előre kevert árnyalatokból is azonnal tud választani.
    • Speciális anyagokkal is foglalkozunk mint például: Vízszigetelő anyagok pozitív-negatív oldalra.
    • Utólagos Hőszigetelő rendszer.

    Kínálatunkat és árainkat igyekszünk úgy alakítani, hogy az megfeleljen a felhasználók különböző igényeinek. Tudásunk legjavát adva állunk vevőink rendelkezésére, így bízva abban hogy elégedetten távoznak tőlünk és máskor is minket tisztelnek meg Bizalmukkal.

    Zvatt József 1949-ben született Érden. Édesapja is szobafestő volt, fiát is annak neveli. Szakmunkástanuló éveit a Minőségi Szobafestő Szövetkezetnél tölti, Budapesten, 1968-ban szabadul. 1976-ig régi inaskodásai szövetkezetében dolgozik, majd Érdre teszi át a telephelyét és az ottani szövetkezetben dolgozik. 1979-ben kiváltja az ipart. 1989-ban festékboltot nyit szülőhelyén, s családi vállalkozásban árusítani kezdi azt amit eddig ő használt, festéket, szerszámot, gipszet, lakkot. Övé a 62. Számú ipartestületi igazolvány.

    Érdet sokáig az ország és Európa legnagyobb községeként emlegették. A település már jó régen összenőtt a fővárossal, itt található az ország harmadik minarete. Az immár városi rangot kapott település határáig a Diósdi Csapágygyárig még városi busszal el lehet jutni.

    – Akárhogy nézem ez egy festődinasztia. Az apa, a fiú, az unoka is szobafestő szakma képviselője.

    – Amikor én szakmunkástanuló lettem, apám szakoktató volt már. Fiam a tizedik osztályt végezte májusban, de ő is szobafestő szakmunkástanuló lesz. Nem bántam meg hogy édesapám szakmáját folytattam, biztos kenyeret ad, nekem a családomnak is.

    – Milyen iskola volt a Minőségi Szobafestő Szövetkezet?

    – Sok jó mesterem volt, volt akitől tanulhattam. Tulajdonképpen szobafestő-tapétázó szakmában vizsgáztam, a mázolás mesterségét autodidaktaként tanultam meg. Ez a szövetkezet szinte mindent vállalt. A szenes legényék lakásaitól miniszteri lakásokig sok féle helyen dolgoztam. Mi már akkor dolgozhattam angol műanyag, és fa tapétával.

    – Fa tapétával?

    – Egy nagyon vékony funér lemez volt papírra kasírozva. Szép munka volt anno a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Andrássy úti székházában dolgozni. Három termet kellet ilyen fa tapétával beburkolni. Az anyag 90 centi széles tekercsekben volt. Ezután 45*45 centis kockákra kellett felvágni. Ezt követően a szálirányt változtatva, sakktábla szerűen felrakni a falra. Ragasztónak csirizt használtunk.

    – Melyik mesteredre emlékszel szívesen, arra akinek sok mindent köszönhetsz?

    – A mázolásra édesapám Zvatt József tanított meg, aki egyébként nem tanulókkal hanem átképzősökkel foglalkozott. Sokat köszönhetek Püspöki Mihálynak. Amikor a munkaidő délután négyig tartott, ő gyakran bennmaradt dolgozni és én vele tartottam. Akkor tanított meg olyanokra amit a tankönyvek nem nagyon írnak le.

    – Milyen emlékeid vannak az inasévekből?

    – Mi még festőládákat használtunk. Az enyém sajnos már nincs meg. Őrzöm viszont a Solingeni tapétázó ollómat, igaz már egy kicsit rövid, mert annyit lett köszörülve. Ám ha már a régi eszközökről van szó, édesapán a második világháború végén Németországban a nyugatiaknál eset hadifogságba. Áthúzó készletet, és spaklikat hozott magával. Máig is őrzöm őket. Egyébként jó tanuló lehettem mert volt amikor az oktató hívott maga mellé dolgozni egy-egy hétvégi munkára. Én ezt megtiszteltetésnek éreztem, hiszen tudhatta, hogy nem vall velem szégyent.

    – Munkahelyed hosszú ideig a fővárosban volt, Te pedig Érden laktál.

    – Valóban hosszú évekig csak aludni jártam haza. Nemcsak a munkahelyem volt Pesten hanem a privát kuncsaftjaim is. Csak később vállaltam Érden munkát leginkább akkor, amikor kiváltottam az ipart. Aztán bekapcsolódtam az itteni szakmai közéletbe, s a helyi ipartestület szobafestő szakosztályának és az elnökségnek voltam a tagja nyolc éven keresztül. Azt tudni kell, hogy egész pest megyében az érdi ipartestület a legerősebb és legszervezettebb. – A mestervizsgáig nem jutottál el, de úgy hírlik vizsgabizonyítványokkal ki lehetne tapétázni az irodád egyik falát. – Van jogosítványom teherautó vezetésre az ADR (veszélyes anyagok szállítást lehetővé tevő) papírom, de letettem a kereskedelmi szakmunkásvizsgát, s jogosult vagyok targoncát is vezetni.

    – Az ADR szakvizsgára miért volt szükség?

    – A festékek veszélyes anyagnak számítanak. Engem még nem állított meg egyszer sem egy rendőr, de jobb ha betartjuk a szabályokat.

    – Maradjunk a szállításnál. Minden kereskedő úgy kezdi hogy “magam ura-magam szolgája. Nálad is így volt?

    – Volt amikor este álltam be az udvarra az öt tonnás kocsival. Késő éjjel lett amire lerakodtam az áruval. A gerincem meg is érezte. Komoly fizikai munka volt egyenként a raklapokra rakni a gipszes zsákokat, a festékes vödröket. Ma már villás targonca segíti a munkámat. Másképp nem is győznénk felrakni az árut a raktáram hét méter magas polcaira.

    – Nem hiányzik a szakmád, hiszen már évek óta festékkereskedő vagy?

    – Itt nem lehet elszakadni a szakmától. Ismernek a helyi festő közösségben, gyakran jönnek tanácsért. Egyszer egy régi, tíz évvel ezelőtti kuncsaftom felhívott hogy festeni kéne. Kiderült hogy a Graboplast tíz emeletes székház belső felújításáról volt szó. Megszerveztem a szükséges iparosokat, villanyszerelőket, burkolókat, festőket. Megcsináltak egy emeletet készre, a takarítók után már lehetett visszaköltözni. Utána jött a következő emelet, és így tovább. A munka végén a Graboplast vezérigazgatója kijött ide külön köszönetet mondani.

    – Mint szakember számos országban megfordultál.

    – A kilencvenes évek elején a németországi Badencheimben jártam. Ott találkoztam a Rigips spahter gipsszel. Én jártam ki hogy szállítsanak ebből az anyagból Magyarországra is. Idén májusban a finn Teknos cég meghívására egy festőkereskedő csoport tagjaként jártam az északi országba. Helsinkiben csak három festékes bolt van, igaz azok 6-800 négyzetmétereseket. A környezetvédelmet nagyon fontosnak tartják. Oldószeres anyagot keveset láttam, azokat is az itteni ár többszöröséért.

    – Mi a véleményed a magyar iparos életről?

    – Aki negyven éves koráig nem tud biztos alapot teremteni a családjának, az később már nem igen lesz abban a helyzetben, hogy megtegye. Sok jó felkészült, becsületes, gondolkozó a hosszabb távú érdekeket néző iparos van nálunk, csak meg kell őket találni.

    Tóth András
    Magyar Festőmester

    1. augusztusi szám